Lengyel Balázs: Mese a fehércsillagos sündisznóról

Benedek szakasztott olyan kis sündisznó volt, mint a testvérei, akikkel együtt élt a nagy mogyoróbokor tövében. Vagy mit is mondok!  Mégsem volt szakasztott olyan, mert neki egy kis fehér csillagocska nőtt a homlokán.  Aggodalmaskodott is apja, anyja: "Mi lesz ebből a gyerekből?"
     De nem lett semmi. Benedek nőtt, növekedett, szépen, mint a többi hét.
     Múlt a nyár, jött az ősz. Dér lepte be a földet.
     - Miért van ilyen hideg? - kérdezte egyszer Benedek.
     - Mert jön a tél - felelte sünpapa.
     Benedek lehajtotta csillagos fejecskéjét, s aztán egyszerre csak olyat kérdezett, milyet még soha sündisznócsemete nem kérdezett, mióta világ a világ:
     - Papa, miért van tél?
     De hát Benedek megtehette, neki csillag világolt a homlokán.
     Most már sünpapán volt a sor, hogy lábaira hajtsa a fejét, ami sünéknél kétségtelenül a gondolkodás jele.  Hiszen egy szülőnek mindent tudnia kell.
     - Hogy miért van tél? - mondta aztán elszontyolodva. - Én sem tudom, de megkérdezzük.
     Útnak indultak hát. Elöl sünpapa, sünmama, mögöttük Benedek, sorban a hét testvérével.  Elmentek a nyúlhoz. A nyúl szörnyen okos nyuszi volt, fél fülét örökösen lekonyítva hordta, úgy elmélkedett magában.
     - Miért van tél? - kérdezte tőle sünpapa.
     A nyúlnak még a másik füle is lekonyult, úgy elgondolkozott. Ezt mondta:
     - Bizonyára a szél hozza, várjatok, megkérdezem a szelet.
     S mikor jött a szél, a nyúl nekiiramodott, és futott, futott, versenyt futott vele. De bizony csak szomorúan tért vissza.
     - Nem tudja a szél se, csak beszél, beszél tücsköt-bogarat, telebúgta a fülem - s rázogatta keservesen tapsifülét. - Menjetek a bagolyhoz, tán az éjszaka hozza a telet, ő beszél vele.
     Óriás, odvas fa mélyén lakott a bagoly. Szegény sünpapa egész álló nap kiáltozott neki, míg végre alkonyattájban meghallotta, s kijött az odújából.
     - Várjatok, reggelre megmondom - dörmögte a bagoly, s elszállt. Odalent a fa aljában csak lesték, mikor tér meg. De bizony a bagoly csak a hajnali derengésben tért haza. S akkor is nagy mérgesen rájuk kiáltott:
     - Hordjátok el magatokat!  Alkonyattól faggatom az éjszakát, s nem válaszol, csak kápráztatja hideg csillagfényével a szemem. Menjetek a vakondhoz, hátha a nyirkos, hideg föld rejtegeti a telet.      Mentek hát a vakondhoz.
     Meg is lelték hamarosan.
     - Kérdezd meg a földet - mondta neki sünpapa -, miért van tél.
     A vakond hunyorgott néhányat, s aztán eltűnt a föld alatt. Nem is kellett valami sokat várakozni rá, jött vissza egykettőre.
     - Siket a föld - mondta a vakond -, nem hallja, ha kérdezem. De ha jól meggondolom, hiába is kérdeznénk, hiszen nincs is olyan hideg idelenn. Nem, ő nem hozhatja a telet. A tél, régóta tudom, felülről jön. Menjetek a sashoz, kérdezze meg a naptól.
     A sas, fészke pereméről, fél szemmel nézett le a nyüzsgő süncsaládra. Aztán meglebbentette szárnyát, s mint egy óriás felhőárnyék, elszállt fölöttük. Szállt, szállt, magasabbra, egyre magasabbra, mindig szemközt a nappal, fel a felhők fölé. S mikor már olyan magasan járt, hogy a ritka levegőben szinte vérharmatosan áradt ki csőrén a lehelet, belekiabálta a tűző-forró napkorongba:
     - Miért van tél?!
     De a vére úgy dobolt a dobhártyáján, hogy nem értette a feleletet.
     Odalent azalatt nagy hirtelen beállt a fagy. A süncsalád pedig beiszkolt a mogyoróbokor aljára, és beásta magát a puha levelek alá. Álomra hajtotta fejét sünmama és sünpapa és a hét testvér. Benedek még morgott ugyan egyet-kettőt magában, hiszen azért volt csillagos, de aztán ő is elálmosodott és elaludt. És aludt, aludt, aludt, ki tudja, meddig aludt.
     Arra ébredt, hogy megpercen körülötte az avar. Fölemelte orrocskáját, és nyomban vidámító jó szagokat érzett, erjedő, tavaszi szagokat. S ahogy figyelmesebben körülnézett, látta, hogy apró hóvirágocskák nyomkodják szét körülötte az avart, onnan a percegés. Kidugta a fejét a vackából, s akkor eszébe jutott, amivel elaludt: miért van tél?
     Iramodott egyet, mert a lábacskái bizony meggémberedtek, s a mogyoró szélénél szembetalálta magát egy kis hóvirággal, az már ki is dugta az avar alól a fejecskéjét. Benedek megszagolgatta, s akkor ezt dünnyögte magában: "Azért van tél, hogy eljöhessen a tavasz!"
     - Hogyan? Mit is mondtam? - riadt fel egyszerre. - Hm, még lehet, hogy igazam is van!
     De szégyenkezve érezte, hogy ő már egy telet megért komoly, felnőtt sün, és nem illik neki ilyen gyermekes dolgokkal foglalkoznia.
     Hogy miért van tél?  Nem is gondolt rá soha többé!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

POKG Tehetségtábor 2014

 

A Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium idén először szervezte meg 8.-10. osztályos diákjai számára a Tehetségtábort. A táborra az iskolaév vége után, de még bőven az érettségi időszakban, június 23-25. között került sor, a tábor helyszíne a Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzata fenntartásában lévő Kincsesbányai Ifjúsági Tábor, amely Fehérvártól nem messze, festői környezetben fekszik. A tábor elsősorban a természettudományok iránt érdeklődő diákokat várta. Megvalósítása azért volt lehetséges, mert a 2013/2014-es tanév során az iskola Tehetségpont lett, így lehetőségünk nyílt pályázni a tábor anyagi támogatására. A hat vagy nyolc évfolyammal működő középiskolák tehetségsegítő programjának támogatására kiírt pályázaton nyertünk 479000 ft támogatást.

 

Június 23.-án indultunk útnak az iskola elől – a buszút azonban nem volt zökkenőmentes, a szó szoros értelmében, hiszen Fehérvár után már épphogy döcögtünk az autópályán, és kisebb csoda volt, hogy végül is megérkeztünk a táborhelyre. A szállásunk nem a faluban, hanem Kincsesbánya mellett, a Fehérvárcsurgói-víztározó partján volt, így alig foglaltuk el szobáinkat, máris leszaladtunk a tó partjára, hogy megcsodáljuk a gyönyörű panorámát, és megkezdjük az ismerkedést a minket körülvevő táj növény- és állatvilágával.

            A tábor egyik fontos eleme volt ugyanis a növény- és állattan, amely a környező erdőkben, ligetekben, árterületen, tóparton, vízben élő állatok és növények megfigyelését, gyűjtését, rendszertani besorolását jelentette. Diákjaink órákat töltöttek el azzal, hogy vaskos növényhatározókat böngésztek egy-egy különlegesebb faj után kutatva, vagy éppen mikroszkóppal vizsgálták a tó legapróbb élőlényeit. A természet ezernyi csodáját megvizsgálva, az órán tanultakat felhasználva szélesítették látókörüket, teremtették meg a tapasztalat és az elmélet egyensúlyát, természetes közegükben figyelték meg az élőlényeket, és olyan kísérleteket végezhettek a szabadban (pl. a tóvíz kémiai összetételének vizsgálata), amelyre iskolai kezetek között nincs sem lehetőség, sem idő. A diákok esténként vízfestékkel és tussal rajzot készítettek a legszebb példányokról, és saját növényhatározót is összeállítottak. A biológiai kísérletek egyik csúcspontja a kedd délutáni halboncolás volt, amelyet Török Csaba igazgató úr saját kezűleg végzett, így a diákok saját szemükkel láthatták a hal anatómiai felépítését, amelyről eddig csak a könyvben olvastak.

            Nem a biológia volt azonban az egyetlen természettudományos tárgy a táborban. A kémiáról már említést tettünk a kísérletek kapcsán, ezt a biológiától nehéz volt elválasztani, de a tó vize mellett más folyadékok, pl. a tej kémiai összetételét is megvizsgálták diákjaink. Fontos szerep jutott még a földrajznak. A diákok folyamatosan figyelemmel kísérték a szállás mellett elhelyezett időjárás-vizsgáló készüléket, és megfigyeléseikről naplót is vezettek. Megnézték több terület (erdő, vízpart, mező) talajszerkezetét, leástak egészen a talajvízig, így vizsgálva az egyes rétegeket. Emellett a földrajz iránt érdeklődő diákok kis csoportokban a szállás közvetlen környezetének térképét is elkészítették. A térképkészítést komoly terepmunka előzte meg, amelyre mérőszalaggal, szögmérőkkel, iránytűvel, négyzetrácsos lapokkal felszerelkezve vonultak ki a kis felfedezők.

            A térkép elkészítésében a földrajzosoknak a matekosok csoportja is segített. Talán a matekosok munkája volt a legkevésbé látványos, de annál kitartóbb, hiszen különböző versenyfeladatokat oldottak meg szinte pihenés nélkül, és még a nyolcadikosok is a főgimnazista versenyek feladatsorait böngészték három napig lankadatlan szorgalommal. Emellett persze részt vettek a többi csoport munkájában is, a földrajz mellett a fizikai kísérleteknél is segédkeztek, valamint rajzos gondolattérképükben kreativitásukról és művészi képességeikről is tanúbizonyságot tettek.

        A fizikus szekció leglátványosabb kísérlete talán a saját készítésű hőlégballonok feleresztése volt. Kedden vacsora után az egész tábor kivonult a tározó melletti gátra, volt, aki lelkesen, volt, aki szkeptikusan, hogy megtekintsük, hogy repülnek föl a hurkapálcikákra szerelt nejlonzacskók. A hurkapálcikák kereszteződésénél vattacsomót helyeztek el, ezt alkohollal leöntötték, majd meggyújtották a vattát, és az így keletkező forró levegőnek kellett volna felrepíteni a „ballont”. Sajnos az erős szél miatt csak a sokadik próbálkozásra, egy szélvédett zugban sikerült felrepíteni egy ballont, de a kísérlet így végül a fizikusok nagy örömére sikeres volt. A csillagászoknak azonban nem volt túl jó kedvük, hiszen már második este szerelték össze, majd szedték újra szét a külön a tábor számára vásárolt csillagászati távcsövet, ugyanis az időjárás aznap este sem kedvezett az ég kémlelésének. A fizikai kísérletek sorába tartozott a szerda esti tábortűz is, hiszen a tüzet különféle kezdetleges módszerekkel, nem pedig gyufával gyújtottuk meg.

            A természettudományok mellett a tábor programjában helyett kapott némi szóbeli és írásbeli kommunikációs gyakorlat is – helyben rögtönzött disputa-csoportunk lelkes tagjai bemutató vitát tartottak a lelkes nézőközönségnek, a gondolattérképek elkészítése mellett pedig néhány diák a Prezi-program használatába is beletanulhatott.

            A tábort csütörtök délelőtt az eredmények bemutatása zárta, majd az olykor-olykor borongós idő ellenére jó hangulatban és eredményes munkával eltelt három nap emlékével indultunk haza. Reméljük, jövőre is lesz Tehetségtábor a Prohászkában, és ez a kezdeményezés hagyománnyá válik!

            Köszönjük Vajnovszky Judit igh. asszony és Balogh Zoltán tanár úr (táborvezető) kitartó munkáját és lelkesedését!


 

A tábor megvalósulásához hozzájárult:

Nemzeti Tehetség Program

Emberi Erőforrás Támogatáskezelő

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet

Budakeszi, 2014. július 1. Iványi-Szabó Rita (POKG, magyartanár)

 

Első Prohászka Tehetségtábor 2014. június 23-26.

A saját eszközök felhasználása mellett figyeltük a pályázati lehetőségeket is, és indultunk a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumok tehetségsegítő programjait támogató pályázaton, ahol a Nemzeti Tehetség Program keretén belül támogatást nyertünk az Első Prohászka Tehetségtábor megvalósítására is. A hat vagy nyolc évfolyammal működő középiskolák tehetségsegítő programjának támogatására kiírt  pályázaton  479000 Ft támogatást nyertünk.

    A 4 napos komplex tábort június végén rendezzük meg Kincsesbányán (helyszín: Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzata fenntartásában lévő Kincsesbányai Ifjúsági Tábor), a tehetséggondozás során kiválasztott 8-10. évfolyamos diákok részvételével.  A diákok egyéni és csoportos együttműködéssel, a tantárgyi kereteken túllépve egy adott terület természettudományos térképét készítik el. Az alapvető kompetenciák fejlesztése mellett ökológiai szemléletet alakíthatnak ki az élet szentségének tiszteletben tartásával, egymás munkájának tiszteletével.

A tudományos eredmények bemutatásához korszerű kommunikációs és prezentációkészítő technikákkal is megismerkednek diákjaink, hiszen a természettudományos tehetséggondozás kapcsán sem szabad megfeledkezni az anyanyelvi, szociális, és digitális kompetenciák fejlesztéséről, amelyekre minden diáknak – érdeklődési körtől függetlenül – szüksége van.

 A tábor eredményeiről a későbbiekben beszámolunk.

A hat vagy nyolc évfolyammal működő középiskolák tehetségsegítő programjának támogatására kiírt  pályázaton  nyertünk 479000 ft támogatást.

A tábor helyszíne:  Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzata fenntartásában lévő Kincsesbányai Ifjúsági Tábor.

 

Vajnovszky Judit igh.

 

 

TEHETSÉGNAP A PROHÁSZKA GIMNÁZIUMBAN

 

2014. április 23-án a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium megrendezte az iskola első, nagy izgalommal várt Tehetségnapját.

Az iskola kiemelt feladatának tekinti a tehetséggondozást. Tanáraink a tanév kezdetén szakmai továbbképzésen foglalkoztak a tehetségazonosítás kérdésével, majd számos egyéni és csoportos tehetséggondozó foglalkozást indítottak a tehetség fejlesztésére és segítésére, és nagy lelkesedéssel készültek a tanév során megvalósítandó feladatokra.

Diákjaink indultak iskolai és egyházmegyei vers-és prózamondó versenyen, sakk, rajz és környezetvédelmi versenyeken. Iskolai, egyházmegyei és országos tantárgyi tanulmányi versenyeken vettek részt matematika, fizika, biológia, kémia és földrajz tantárgyakból, angol és német nyelvből, valamint hittanból. Felsorolni is sok lenne a sportversenyeken elért előkelő helyezéseket aerobik, kézilabda, röplabda és atlétika sportágakban.

Rendkívül fontos, hogy munkánk során értesüljünk mások jó gyakorlatairól, és hasznosítani tudjuk azokat, ezért 2013 decemberében csatlakoztunk a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács kezdeményezésére létrejött országos tehetségsegítő hálózathoz, és regisztrált tehetségpont lettünk.

 

Tehetségnap – 2014. április 23.

A reggeli közös ima után az 5-7. évfolyam és a 8-12. évfolyam külön programokon vett részt.

Az iskola aulájában Bajor Péter, a MATEHETSZ (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége) elnöke tartott előadást a 8-12. évfolyamos diákoknak a mindenkiben benne rejlő tehetség kibontakoztatásának egyéni felelősségéről és öröméről, majd a szülőkkel beszélgetett a konferenciateremben arról, hogy milyen módon nyújtson segítséget egy szülő, hogyan ösztönözheti legjobban gyermeke fejlődését.

Az algimnázium diákjai vidám, játékos készségfejlesztő sportfoglalkozásokon vettek részt a tornateremben és a sportudvaron.

Nagy érdeklődés, a tanárok részéről pedig komoly felkészülés előzte meg a Tehetségnap következő részét, ahol gondolkodásfejlesztő táblás játékokkal ismerkedtek és játszottak a diákok és tanárok.

Ezt követően az iskola aulájában tehetséges diákjaink prezentációit néztük és hallgattuk meg.

Három 9. évfolyamos diák (Balczó Botond, Bótyik Barabás és Bernacchini Dániel) történelmi  projektmunkájának eredményét mutatta be: a közlekedés történetét érdekes szemszögből  és kitekintésekkel dolgozták fel.

Szokatlan témájú és érdekes beszámolót hallhattunk Kisgyörgy Balázstól, aki modellezéssel foglalkozik. Aprólékosan felépített járműveit a valóságban is bemutatta, majd elkészítésük rejtelmeibe is beavatott minket.

Lackfi Margit, aki végzős diákunk, és az idén az OKTV döntőjébe is bejutott biológiából, csatlakozott a Kutató Diákok Mozgalmához. Mentora segítségével a rákkutatásba is bepillantást nyert, most saját erőből megszerzett tudásáról, a tudományos kutatás módszereiről tartott igen érdekes előadást.

Kungl Zsigmond 11.-es diákunk, aki egy bibliai részletet, a tékozló fiú történetét dolgozta fel rövid filmjében, címe: Lk15,11-32. A filmet másnap bemutatták a Helikoni Ünnepségek 2014. Középiskolások művészeti versenyén is, ahol bronz minősítést kapott.

Végül Kokas Nikolett, a gimnázium művészettörténet tanára számolt be egy több tantárgyat érintő projektmunkáról, melyet a tanárok és diákok együttműködésével valósítottak meg – ennek témája a nyolcszög volt, melyet vizsgáltak a geometriában, megfigyelték a nyolcszög-alapú bazaltorgonákat a természetben, majd az orgonára írt zeneművek ihletésében szín-forma-hangzás hármasát tükröző rajzokat alkottak.

A Tehetségnap egyik kiemelkedő eseménye volt, amikor Balogh Zoltán tanár úr kihirdette a nyári tehetségtáborba utazó diákok névsorát, és az április 22-i Föld Napja tiszteletére kiírt pályázat nyertesei is megkapták díjukat, egy színpompás zöldség- és gyümölcskosarat.

A nap záróeseménye a Helikon Ünnepségekre készülő kórusunk és színjátszó csoportunk előadása volt. A kórus egyébként ezüst, a színjátszók pedig bronz minősítést kaptak a versenyen.

 A sokoldalúan tehetséges Lackfi Margit által írt színdarab a Görög Ilona című népballadát dolgozta fel Jámbor Erzsébet tanárnő rendezésében. Előadásukat előzőleg már bemutatták a Nemzeti Színházban, a Balladaünnep elnevezésű pályázat gáláján is. (http://www.nemzetiszinhaz.hu/balladaunnep)

 

 

A tehetséggondozás szempontjából az idei tanév kiemelkedő fontosságú lezárása az iskola első tehetségtábora lesz.

Vajnovszky Judit igh.

 

A budapesti, március 15-én megtartott megemlékezés beszámolóját az Interjúk-Beszámolók rovatban találjátok, illetve az alábbi linken is elérhetitek.
http://prohi.webnode.hu/news/forradalom-es-szabadsagharc/
 
                                                                                   
 

 
 
                                      Panov apó különös naplója
(Ruben Saillens meséjét átdolgozta Lev Tolsztoj)

Réges régen élt egyszer egy idős suszter, messze-messze, egy kis orosz falucskában. Panovnak hívták, de senki nem szólította Panovnak, Panov úrnak, sőt még Panov suszternak sem. Bárhová ment a kis falucskában, mindenki annyira szerette, hogy csak Panov apónak szólították.
Panov apó nem volt gazdag, egyetlen kis szobácskája volt, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a kis szobában lakott, és ez volt egyben a műhelye is. De azért szegény sem volt. Minden szerszáma megvolt a suszter mesterséghez, volt egy vastűzhelye, aminél melegedett és ételt főzhetett, volt egy nagy fonott kosárszéke, ahol időnként elszunyókált, egy masszív ágya színes takaróval és egy kis olajlámpája, hogy esténként legyen mivel világítana. Mindig olyan sokan akartak új cipőt csináltatni vagy a régit foltoztatni, sarkaltatni, talpaltatni, hogy Panov apónak mindig volt elég pénze kenyérre, kávéra, és káposztára, amiből levest főzzön. Így Panov apó szinte mindig vidám és boldog volt. A szeme csak úgy ragyogott kis, kerek szemüvege mögött. Egész nap dudorászott vagy fütyörészett, a járókelőket pedig hangos jókívánságokkal köszöntötte.De ezen a napon másként volt. Panov apó szomorúan állt kis szobája ablakánál, és feleségére gondolt, aki már régen meghalt, meg gyermekeire, akik felnőttek és elköltöztek. Karácsony este volt, és mindenhol együtt volt a család. Panov apó végignézett a falu házain. Minden ablakból gyertyák és lámpák vidám fénye szűrődött ki, és már álltak a karácsonyfák. Hallotta a nevetést és a gyermekek boldog zsibongását játék közben. Érezte a sülő hús illatát, mely az ablak és ajtó melletti repedéseken szivárgott be. - Bizony, bizony - - de nem volt senki, aki visszavarázsolhatta volna szemének ragyogását kis kerek szemüvege mögött. Panov apó nagyot sóhajtott. Azután komótosan meggyújtotta az olajlámpát, odament a polchoz, és levett egy régi, barna könyvet. Leseperte az ottmaradt bőrdarabkákat a padról, feltett egy bögre kávét a tűzhelyre, leült a fonott kosárszékbe és elkezdett olvasni. Panov apó nem járt iskolába és nem tudott valami jól olvasni, ezért ujjával követte a szöveget, és hangosan olvasott. A karácsonyi történetet olvasta, hogy Jézus nem házban, hanem egy istállóban született, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál. 
- Bizony, bizony - mondta Panov apó, bajuszát pödörgetve: - Ha idejöttek volna, elalhattak volna az ágyamon, a kisbabát betakartam volna meleg takarómmal. Örülnék, ha lenne itt velem valaki, és egy kisgyermek, akivel eljátszanék. - Panov apó felállt és megpiszkálta a tüzet. Kint ködösre fordult az idő, így feljebb csavarta a lámpát, töltött magának egy csésze kávét és folytatta az olvasást. Arról olvasott, hogy gazdag bölcsek keltek át a sivatagon, hogy ajándékot vigyenek Jézusnak: aranyat és illatos fűszereket."Bizony, bizony - sóhajtott fel Panov apó - ha Jézus idejönne, nem tudnék neki mit adni.- Azután elmosolyodott és a szeme felragyogott kis, kerek szemüvege mögött. Felállt az asztal mellől, és odament a polchoz. Volt ott egy zsineggel átkötött, poros doboz. Felnyitotta a dobozt, és kivett egy pár apró cipőcskét. Kezébe vette a kis cipőket, és mozdulatlanul állt. Ez volt a legjobb pár cipő, amit valaha készített. Óvatosan visszatette őket a dobozba, azután újra leült a kosárszékbe. - Ezzel ajándékoznám meg.- dünnyögte. Sóhajtott egyet, és tovább olvasott.
Ki tudja, talán a szoba melege tette, vagy amúgy is későre járt, de Panov apó csontos ujjai nemsokára lecsúsztak a lapról, szemüvege is lecsúszott az orráról és csöndesen elaludt. Kint egyre nagyobb lett a köd. Elmosódott alakok haladtak el az ablak előtt, de az öreg suszter csak aludt tovább és még horkolt is egy kicsit. Hirtelen egy hang szólította: - Panov apó, Panov apó! - Az öregember felugrott. - Ki az?- - kérdezte, amint körülnézett. Elég rosszul látott a szemüvege nélkül, de biztos volt benne, hogy senki sincs a szobában. - Panov apó! - szólt újra egy hang - Azt kívántad, hogy megláthass, hogy betérjek a műhelyedbe és megajándékozhass. Holnap reggeltől estig figyelj, és én eljövök. Légy nagyon figyelmes, hogy felismerj, mert nem mondom meg, ki vagyok! -
Azután újra csend lett. Panov apó megdörzsölte a szemét és felállt. A kályhában már elégett a szén, a lámpa pedig teljesen kialudt, de kívülről csengők hangja hallatszott. Itt a karácsony, csilingelték. 
- Ő volt. - mondta magában az öreg suszter. - Jézus volt.- Elgondolkozva megpödörte a bajuszát. - Lehet, hogy csak álom volt, de azért figyelni fogok és remélem, hogy karácsony napján meglátogat. Hogyan fogom megismerni? Hiszen nem maradt kisgyermek, felnőtt, király lett és azt mondta, hogy Ő az Isten Fia. - Az öregember megcsóválta a fejét. - Bizony, bizony, - mondta - nagyon kell majd figyelnem. - Panov apó le sem feküdt. Ott ült fonott székében az ablakkal szemben és figyelt, mikor jön arra valaki. Lassan-lassan felkelt a nap, és sugarai megvilágították a macskaköves utat. Senki sem járt az utcán. 
- Főzök magamnak egy jó kávét karácsony reggel. - mondta Panov apó vidáman, csak úgy magának. - Begyújtom a kályhát és főzök egy nagy adag gőzölgő kávét, de az egyik szemem azért mindig az ablakon lesz. Remélem, ma eljön! - Panov apó várt. Végre jött valaki: egy alak tűnt fel a kanyargós utca másik végén. Panov apó kilesett a jégvirágos ablakon. Nagyon izgatott volt - lehet, hogy Jézus jön hozzá. Csalódottan fordult el. Az alak egyre közeledett. Lassan jött az úton, meg-megállva. Panov apó tudta már, hogy ki jön - az öreg utcaseprő, aki minden héten arra jött talicskájával és seprűjével. Panov apó mérges lett. Jobb dolga is volt, mint öreg utcaseprőket figyelni. Istent várta, Jézust, a királyt. Türelmetlenül elfordult az ablaktól és jó ideig várta, hogy az utcaseprő elmenjen. De mikor visszafordult, az öregember még mindig ott állt az utca másik oldalán, Panov apó boltjával szemben. Letette a talicskáját, kezét dörzsölgette és dobogott a lábával, hogy egy kicsit felmelegedjen. Panov apó nagyon megsajnálta, mert látszott, hogy nagyon fázik. 
Még elképzelni is rossz, hogy valakinek karácsonykor is dolgoznia kell! Panov apó megkocogtatta az ablakot, de az öregember nem hallotta, így kinyitotta műhelyének ajtaját. Az ajtóból kiszólt: - Jöjjön be! - Az utcaseprő kicsit ijedten fordult hátra - az emberek gyakran durván bántak vele a munkája miatt, - de Panov apó mosolygott. - Mit szólna egy csésze kávéhoz? - szólt neki. - Látom, hogy teljesen át van fagyva. - Az utcaseprő egyből otthagyta a talicskáját. - Hát, bizony jól esne! - mondta, és bement a kis műhelybe. - Igazán nagyon kedves magától, igazán nagyon kedves. - Panov apó kitöltött egy csésze kávét a tűzhelyen lévő kannából. - Ez a legkevesebb, amit tehetek - felelte. - Hiszen karácsony van. - Az öregember felsóhajtott. - Nekem ennyi a karácsony. - Miközben a kályha mellett melegedett, nedves ruhájának párolgása kesernyés szaggal töltötte be a szobát. 
Panov apó visszatért előbbi helyére az ablak mellé, és figyelte az utcát. 
- Látogatót vár? - kérdezte az utcaseprő. - Remélem, nem vagyok útban. - Panov apó megrázta a fejét. - Én, ...hm, hallott már Jézusról? - kérdezte. - Isten Fiáról? - kérdezett vissza az öregember. 
- Ma meg fog látogatni. - válaszolta Panov apó. Az öreg utcaseprő megdöbbenve nézett rá. 
Így Panov apó elmondta az egész történetet. - Ezért figyelem, hogy mikor jön. - fejezte be. Az utcaseprő letette a csészéjét, szomorkásan megcsóválta a fejét, és elindult az ajtó felé. - Sok szerencsét! - mondta - És, hm, köszönöm a kávét! - Most először elmosolyodott. Azután sietve kilépett az utcára, és fogta a talicskáját. Panov apó az ajtóból nézett az utcaseprő távolodó alakja után. Szétnézett. A téli nap sugarainak melege megolvasztotta a jégvirágokat az ablakon és a csúszós jeget a macskaköveken. Az emberek mozgolódni kezdtek, néhány részeg még most tántorgott haza az előző esti mulatság után. Ünneplőbe öltözött családok siettek, hogy meglátogassák rokonaikat. Mindnyájan mosolyogva köszöntötték a műhelye ajtajában álló Panov apót. - Boldog karácsonyt, Panov apó! - mondták. Az öreg suszter is köszönt, visszamosolygott, de nem állította meg őket, hiszen mindnyájukat jól ismerte. Ő valaki mást várt. Éppen be akarta zárni az ajtót, mikor észrevett valamit. A fal mellett, az árnyékban egy nő közeledett, karján kisbabával. Nagyon sovány volt, láthatóan fáradt és ruhája is kopott. 
Panov apó nézte-nézte, azután odaszólt neki: - Jöjjön be, és melegedjen meg egy kicsit! -  A nő meglepődve tekintett fel, és el akart szaladni, de azután meglátta, hogyan ragyog az öreg suszter szeme kis, kerek szemüvege mögött. 
- Nagyon kedves magától. - mondta az asszony, miközben Panov apó félreállt, hogy bemehessen a kis műhelybe. Az öreg csak megrántotta a vállát. - Ugyan, szóra sem érdemes! - felelte. - Csak láttam, hogy nagyon át lehet fázva. Messzire megy? - 
- A szomszéd faluba. - válaszolta az asszony. - Még vagy hat kilométer. Tudja, lent laktam a malomnál, de nincs pénzem a lakbérre, ezért el kellett jönnöm. 
Most az unokatestvéremhez megyek, hátha befogad, mert nincs férjem. - Az asszony bement és megállt a kályha mellett. Panov apó karjába vette a kisgyermeket. - Megkínálhatom egy kis levessel és kenyérrel? -  kérdezte. De az asszony büszkén elutasította. - Akkor legalább fogadjon el egy kis tejet a gyermek számára! - mondta az öreg. - Meglangyosítom a tűzhelyen. Ne aggódjon, - ragyogtak az öregember szemei - nekem is voltak gyermekeim. - A kicsi csuklott egyet, és vidáman rugdalózott a lábával. - Bizony, bizony. - mondta Panov apó a fejét csóválva. - Szegény kicsikének nincs is cipője. - Nincs miből vegyek. - mondta keserűen az asszony. 
Miközben Panov apó a gyermeket etette, támadt egy gondolata. El akarta hessegetni, de csak visszajött. A doboz a polcon. Az a pár cipő, amelyet oly sok évvel ezelőtt készített, talán jó lenne ennek a kis csöppségnek. Így Panov apó elővette a kis cipőket, és felhúzta a gyermek lábára. Pont rá illett. Tökéletes, - mintha csak ráöntötték volna! 
- Fogadja el ezt a pár cipőt! - mondta kedvesen. Az asszony nagyon örült. - Hogyan hálálhatnám meg? - kiáltott fel. 
De Panov apó már nem is hallotta. Aggódva tekintett ki az ablakon. Csak nem ment el Jézus, míg ő a gyermeket etette? - Valami baj van? - kérdezte együttérzően az asszony. 
- Hallott már Jézusról, aki karácsonykor született? - válaszolt a suszter egy kérdéssel. Az asszony bólintott. - Ma el fog jönni. - mondta Panov apó. - Megígérte. - És elmesélte az álmát, ha egyáltalán álom volt. Az asszony figyelmesen hallgatta, míg be nem fejezte a történetet. Úgy nézett, mint aki nem egészen hiszi, amit hallott, de azért kedvesen megveregette az öregember vállát és így szólt: - Remélem, valóra válik az álma. Igazán megérdemli, hiszen olyan kedves volt hozzám és a gyermekhez! - És az asszony folytatta útját. Panov apó bezárta mögötte az ajtót. Melegített magának egy nagy adag káposztalevest a tűzhelyen, és újra elfoglalta helyét az ablaknál. Teltek az órák, és az utcán jöttek-mentek az emberek. Panov apó jól megnézett mindenkit, de Jézus nem jött el. Ekkor nagy ijedtség fogta el. Talán Jézus eljött, de ő nem ismerte fel? Vagy addig haladt el az utcán, míg ő a tüzet piszkálta vagy a levesét melegítette, és egy pillanatra elfordult? Az öreg suszter nem tudott tovább nyugodtan ülni. Odament az ajtóhoz, hogy még egyszer szétnézzen. Mindenféle emberek jöttek: gyermekek, idősek, koldusok, nagyanyók, vidám és mogorva emberek; némelyekre rámosolygott, másoknak bólintott, a koldusoknak pedig egy pár fillért, vagy egy darab kenyeret adott. De Jézus nem jött. 
Leszállt az este, mindent elborított a decemberi köd. Az öreg suszter szomorúan meggyújtotta az olajlámpást és fáradtan ült le fonott kosárszékébe. Elővette a könyvet, de olyan nehéz volt a szíve és a szeme is annyira fáradt, hogy nem tudta kibetűzni a szavakat. - Csak álom volt az egész. - mondta magában szomorúan. - Olyan nagyon hinni akartam benne, annyira vártam, hogy eljöjjön. -
Két hatalmas könnycsepp gyűlt össze a szeme sarkában, és legördült az arcán. Hirtelen úgy tűnt, mintha valaki lett volna a szobában. Panov apó könnyein keresztül egy sor embert látott áthaladni a kis szobán. Ott volt az utcaseprő, az asszony kisgyermekével - mindenki, akit látott, vagy akivel beszélgetett aznap. Ahogy elhaladtak mellette, suttogva azt kérdezték. - Nem láttál engem, Panov apó? Nem láttál? - Ki vagy? - kiáltott fel az öreg suszter, és nehézkesen felállt a székből. - Ki vagy? Kérlek, mondd meg! - Azután ugyanazt a hangot hallotta, mint előző este, bár, hogy honnan jött, nem tudta volna megmondani. - Éheztem, és ennem adtál, szomjaztam, és innom adtál, jövevény voltam és befogadtál. Miközben ezeken az embereken segítettél, - velem tetted azt. - Majd megint teljes csend lett. A könnyek felszáradtak az öregember szeméből. - Bizony, bizony! - mondta lassan Panov apó, ősz bajuszát pödörgetve. - Hát, mégiscsak eljött! - Elgondolkodva bólogatott. Majd elmosolyodott, és szeme újra ragyogott kis, kerek szemüvege mögött.
 
************
 
 
 
 
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves POKG!
Mutschler Milánnak hívnak, a 11.B osztály tanulójaként koptatom a gimi padját immár hetedik éve. Akik ismernek, tudják rólam, hogy két dolog van, ami igazán a szívügyem.
Az egyik a fogyatékos fiatalokkal való foglalkozás és a cigány misszió. Idén hat éve, hogy önkénteskedem a Nemadomfelnél. Nagyon sok szeretetet, örömöt kaptam, és sok közös élménnyel gazdagodtam az együttesnél eltöltött évek alatt.
A másik pedig a cserkészet, csapatunkban (696.Wesley János Cserkészcsapat) ahol őrsvezetőként és "táborszervező"-ként működök. Kis létszám és országos méret ellenére is kezdjük beindítani a csapatot. Mondhatni ez a második családom.
Nagyon örülök, hogy ettől az évtől kezdve ez a két dolog háromra bővülhet. Ugyanis azzal, hogy én lettem a DÖK elnök, Ti is nagyon fontos és meghatározó része lettetek az életemnek. Örülök annak is nagyon, hogy nem egyedül kell ezt csinálnom, hanem közel ötszáz munkatárs segít majd ebben a feladatban. Ezek nem mások, mint Ti, a ti ötleteitekkel, gondolataitokkal és segítségetekkel lesz élő és működő ez a suli. Remélem, jól tudunk majd együtt dolgozni, én mindenesetre azon leszek!

                                                                                                               Mutschler Milán                                                                                                                                                                    DÖK elnök
 
 
 
 
***
 
2013/2014
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ballagási búcsúbeszéd
Taródi Luca - 11.A
 
Tisztelt Igazgató Úr, tisztelt Tanáraink, kedves diáktársaim!
 Kedves szülők, barátok, és ismerősök!
 
A 2012-2013-as tanévnek ti voltatok a főszereplői. Miattatok öltözött ma mindenki ünneplőbe, a ti virágaitok illatoznak az iskolában, titeket ünnepel ma mindenki.
Ezen a helyen ültetek 8 évvel ezelőtt is, amikor még kicsik és félénkek voltatok. A táskátok nagyobb volt, mint ti magatok, és még az utcán, és a kabát alatt is boldogan viseltétek a köpenyt, ezt a praktikus, időtálló ruhadarabot. És itt ültök most is kiművelten, kigyúrva, tudástól megcsömörlötten, és azon gondolkoztok, hogyan telhetett el az idő ennyire, lehetetlenül gyorsan. Egyik órán Fürlinger tanárnő szájából elhangzott egy érdekes mondat, ami ehhez az útravaló beszédhez pont illik:
,,Képzeljétek azt, hogy a tudásotok alapja egy kályhacső, amit aztán kidíszítünk úgy, mint egy karácsonyfát. Ha nincs meg ez az alap, nem lehet mit kidíszíteni.”
Ebben az iskolában kaptátok meg a ti kis kályhacsöveteket, amit majd fel tudtok díszíteni a tapasztalataitokkal, örömeitekkel, vagy esetleg bánataitokkal, hogy aztán hasznát vegyétek később. Hogy felhozzak egy példát: mihez is kezdenénk az életben, ha nem ismernénk az ,,Ablakomba besütött a holdvilág” című nóta mindhárom versszakát, vagy az aquila non captat muscas örök érvényű szentenciát. Ez az időszak most valaminek a vége, de egyben valaminek a kezdete is. Szomorúság és reményteljes izgalom érdekes egyvelege. Hiszen nem tudhatjuk, hogy a főiskolák, egyetemek rendelkeznek-e olyan egyedül álló táplálékforrással, mint a mi automatánk, ami előtt oly sok boldog percet töltöttünk el, koncentráló tekintettel befolyásolva a pulykás szendvics, és a cocomix esési pályáját. Esetleg még egy könnyed mozdulattal rá is segítettünk az étel könnyebb haladására.
A köpenyetek az évek alatt a legkülönlegesebb formákat öltve csiszolódott az egyéniségetekhez, és mindenkiből kihozta a rejtett tehetségeket. Ugyanez elmondható az asztalokra és székekre is, amelyek nagy mértékben járultak hozzá a barkácsoló és művészi fejlődésetekhez. De nem csak az iskolában, hanem a Polgári életben is Betyárosan megálltátok a helyeteket. Megőrizve a katolikus szellemiséget és a Prohászka család összetartását. Az évek alatt volt anyátok, kis ideig apátok, és Nellitek is, akinek védő bástyája oltalmazott minket a nehéz percekben. Tanáraitok együttesen támogattak, neveltek, és gondoskodtak rólatok - a mi kis világunk falain belül, ahol annyi időt töltöttetek el, - hogy mindig a legjobbat hozzátok ki magatokból. Köszönjük meg nekik azt a tudást, amit átadtak nekünk, a Power Point használatától kezdve a földönkívüliek tagadhatatlan létén át Móricz Barbárok című történetéig bezárólag.  
Ahogy az idő telt, barátságok, kapcsolatok születtek, vagy bomlottak fel, és minden osztályban sajátos osztályszellem alakult ki. Mindenki kapott, és adott is valamit ennek az iskolának.
Legyetek ezért büszkék magatokra és egymásra, bárhogy is alakul a jövő. Ha könnyek gyűlnek a szemetekbe, azok legnagyobb részt legyenek a boldogság könnyei, amit az izgalmas, vicces és kellemes emlékek csalnak oda. De ugyanakkor legyenek ezek a fájdalom könnyei is, amit az elválás, és egy időszak lezárása miatt éreztek.
Az előbb, amikor körbejártátok az iskola minden zegét-zugát, lépten-nyomon találkoztatok az egykori itt maradt önmagatok emlékképeivel, amint nevetve beszélgettek egymással a lépcsőn, kötelet másztok a tornateremben, a párotokkal nagy frivolan bujkáltok a páfrányok mögött, imádkoztok a kápolnában, zsákvarró cérnával szövitek be a felsőfolyosót, a legképtelenebb helyeken másztok be az iskolába nyolc óra tízkor, vagy esetleg dolgozat előtti idegességgel puska cetliket ragasztgattok a sípcsontotokra. Ezek lesznek majd azok a történetek, amiket az osztálytalálkozóitokon fogtok nevetve mesélni egymásnak ,,Emlékszel még” felkiáltással kezdve.
Azt mondják, hogy csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni. Legyen szó egymásról, a mindennapok megszokott ritmusáról, ez erre mind igaz. De jó dolog a változás, és szükséges is. Felfrissít majd titeket, új élmények és új helyek megismerésével fogtok gazdagodni. Bár sok megpróbáltatás vár még rátok az életben, amikkel meg kell majd küzdenetek, de bátran nézzetek szembe vele, és vegyétek könnyedén az akadályokat. Mindemellett ne feledjétek el a középiskolás önmagatokat se, akik egykor voltatok, és akik még egy kis ideig lesztek is. Próbáljátok megőrizni az egymást összetartó baráti kötelékeket is, amikre szükség lesz majd a jövőben.
Végezetül búcsúmondatként azokat a szavakat mondanám, ami egy igen karakteres ember, a naplók ördögének szájából hangzottak el még régen. Kicsi alsósként magoltuk be, és bár elég vegyes érzésekkel fogadtuk, beismerjük, és most is tudjuk, hogy igaz szavak, és ha megfogadjuk, könnyebb elérni a magunk elé kitűzött céljainkat: Ora et labora, azaz imádkozz, és dolgozz!  
 
Taródi Luca (11. A)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy böjtölő naplója
 
Először is válaszoljunk magunkba arra a kérdésre, hogy „miért is jó böjtölni?”, hiszen itt lemondok valami fontosról, mindennapi tevékenységről. Szóval akkor a böjt önsanyargatás lenne? Erre mindenki maga találja meg a választ, de hadd mondjam el, hogy én milyennek látom a böjtölést.
Tavalyi évben böjtölésem céljául azt tűztem ki, hogy 40 napig nem használom a számítógépet. Mindenkit megmosolyogtat, hogy biztos függő vagyok, azért találtam ezt ki. Egyszerűen ez volt a kézenfekvő megoldás. A böjt lényege, hogy valamiről lemondjunk, amire például túl sok időt fordítunk, és a felszabaduló időben próbáljunk meg közelebb kerülni Istenhez. Nem monoton, betanult imádságok mormolgatásával kell ezt csinálni. Én gitáron kezdtem tanulni dicsőítő dalokat, igéken gondolkodni és néha csak úgy töprengeni az élet kérdésein. Ezek által rengeteg mindent kaptam Istentől. Hálás vagyok Neki, hogy mindezeket megmutatta.
Rájöttem, hogy feltétel nélkül szeret, és arra, hogy célja van az én életemmel. Rájöhettem, hogy hogyan tud egy pocséknak tűnő helyzetből jót alkotni. Rájöttem, hogy nem mindig az én vágyam teljesül, vagy az, amit szeretnék, de Isten mindig úgy alakítja az életem, hogy ami történik, javamra váljon. Segített sok emberi kapcsolatom rendezésében, javításában is. Rá tudtam csodálkozni, hogy milyen szépek is az élet apróságai: egy jó baráti beszélgetés, egy jó szó, egy mosoly. Közhelyes, tisztában vagyok vele, de a közhelyek sem véletlenül lettek azzá, hanem mert mindenki megláthatja ugyanazt. Végül, ami talán a legfontosabb, hogy Istennel is mélyült a kapcsolatom: jobb, szorosabb lett. Nekem ezt jelentette a tavalyi böjt. Nem mondom, hogy könnyű megtartani a fogadalmakat, és néha az is terhes, hogy leüljünk és másra szánjunk időt, de ezek a nehézségek is azért vannak, mert az Úr ereje a mi erőtlenségeink által ér célhoz.
Mindenki maga látja a nehézségeket, hogy min kell áthaladni, de ha rászán egy kis időt ezek végiggondolására, fantasztikus eredménye lehet a kis erőfeszítésnek. Így kívánom mindenkinek, hogy merjen belevágni, és tapasztaljon hasonlókat.
 
(Mutschler Milán 10. B.)
 
 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A DÖK bemutatja:
Orosz István – Sebastian Brandt: Bolondok hajója
című kiállítást
A kiállítás megnyitójára sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt 2013. március 4-én, délután 3 órakor az Egy Csepp Teaházban!
D:\Elöljáró beszéd - meghívó.jpg
 A kiállítás meghívóját letölthetitek INNEN 
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Fánkot farsangra!
Kattints a fánkra a folytatáshoz
------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Diákok!
Örömmel hirdetjük, hogy elindul egy diákok számára készülő iskolahonlap. Ezen az oldalon nem az ebédbefizetésről, az iskolai kötelező programokról vagy a házirendről találtok majd információkat, hanem a sulis és a sulin kívüli diákéletről fog szólni, kulturális programokról és lehetőségekről értesülhettek majd, érdekes képeket nézhettek meg, élménybeszámolókat olvashattok. A honlap szerkesztősége is fiatalokból áll, így diákok szólhatnak közvetlenül diákokhoz. Célunk, hogy a weboldal rendszeres frissítésével a Prohászka közösségi életét is fejlesszük.
Mielőtt elindult volna a honlap, megkérdeztünk pár embert, hogy mit várnak ettől:
Szerepeljen rajta az e-napló linkje, legyen rajta fotó galéria, az oldal arculata legyen puritán, de stílusos. Fontos lenne a rendszeres frissítés is.
Azt várom, hogy érdekes cikkeket olvashassak, amiket a diákok a saját érdeklődési körüknek és stílusuknak megfelelően írtak. Egy jó kis oldalt, szép képekkel, legyen az oldalon egy hely, ahol tudok zenét hallgatni, tájékoztasson az oldal az aktuális, jó és érdekesnek talált színházról, könyvekről, filmekről, zenékről.
Legyen benne programajánló, hogy hova érdemes elmenni a hétvégén. Mozik, koncertek…
Legyen egyszerű, de mégis jó legyen a design, átlátható, legyen egy normális naptár, benne az éves program, a fontosabb dolgok legyenek feltüntetve.
Mindenképpen látogatni fogom (kisebb-nagyobb időközönként). Érdekel, hogy miket ajánlanak a film-, könyv-, zeneszakértők . És szerintem ez a másik oldalról is hasznos lesz, mert nem csak az olvasóknak jó, hanem azoknak is, akikben van írói, szerkesztői affinitás, mert itt kiélhetik majd a kreativitásukat.
(Lesták Zsófi 10. A.)

Újdonságok

program

2013.10.02 16:01

Bolondok hajója - kiállítás a Teaházban

2013.03.06 19:11
Sebastian Brandt – Orosz István – Dohy Anna: Bolondok hajója Hétfő délután, fél négykor egy érdekes esemény került megrendezésre a Teaházban. Egy kiállítás-megnyitón vehettek részt az érdeklődők. A kiállítást, amely Orosz István képzőművész képeiből válogat, Dohy Anna szervezte. A rendezvényre...