„A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék.” (Arisztotelész)
„A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék.” (Arisztotelész)
Ibsen drámája egyáltalán nem egyszerű, az egész darab álom és valóság keveredése rengeteg csavarral és hihetetlen helyzetekkel. A történetről röviden csak annyit, hogy a főszerepben a mihaszna Peer Gynt áll, aki kitalált történeteivel színesíti a környezete mindennapjait, mígnem egyik nap „véletlenül” megszöktet egy menyasszonyt és innen az élete (vagy álma?) teljesen felfordul. Talán nem veszem el senki kedvét a darabtól, ha elmondom, hogy az első pillanatban nem sokat értettem a műből. Ez más esetben biztos nagyon zavaró lett volna, de a fantasztikus rendezésbe, az izgalmakba, a díszletbe és a színészek csodálatos játékába abszolút bele lehetett feledkezni. Így csak akkor gondolkodtam el újra azon, hogy tulajdonképpen nem tudom, hogy mi is történt a színpadon, amikor már jöttünk ki a teremből a bő 3 órás előadás végeztével. Hatalmas szerencsénknek köszönhetően azonban pont ez után az előadás után tartottak közönségtalálkozót, amelynek keretében bárki kérdezhetett a színészektől a darab kapcsán. Az egy órás beszélgetés során szinte felvilágosodtam, és rengeteg segítséget kaptam a mű megértéséhez. Így pedig, hogy már teljes egészében értem a színpadon látottakat, kijelenthetem, hogy mindenképp megérte megnézni ezt a darabot.