Shrek

SHREK – posztmodern mesefilozófia

Shreket mindenki ismeri. Nem véletlen. Az ogrék mára már megvetették tömzsi lábukat a mesevilágban, beilleszkedtek a jótündér, a sárkány, királylány és a többi mesealak közé. A sorozat magát a beilleszkedési folyamatot mutatja be, hiszen az első Shrek-film előtt senki sem ismerte az ogrékat. A film alapkonfliktusát az adja, hogy az újonnan létrehozott mesehősnek be kell illeszkednie a már ismert mesevilágba. Igaz, az ogre, mint mesés lény létezett, de egészen más volt, mint filmbéli változata: buta, félénk, gonosz mellékszereplő volt a fantasykban.

A 2001-es első filmen Shrek, a mogorva és magányt kedvelő ogre kénytelen kelletlen kapcsolatba kerül Farquaad nagyúrral, és akarata ellenére belecsöppen egy igazi „meseszituációba”. Ki kell szabadítania Fiona királylányt a gonosz sárkány várából. Shreket a királylány iránti – szokatlan módon – a megszabadítás után kialakuló szerelme tartja benn a mesevilágban.

A második Shrek-filmben a probléma tovább fokozódik. Shreket még nem ismeri el és nem fogadja be a „mesevilág”. Nagyon szemléletes, ahogy a Jótündér Keresztanya megdobálja Shreket a könyvekkel, és szemére veti, hogy nem ide való, felesleges szereplő, hiszen egyetlen mese sem szól róla. Shrek meghódíthatott bár egy kisebb mesevilágot, de azt nem fogadják el tőle, hogy Túl az Óperencián örököse legyen.

A Shrek a fő történetszál melletti mellékszálak egyikében társadalmi-lelki kérdéseket vet fel. Ettől lesznek a karakterek emberiek, ezért lehet azonosulni velük. Az első rész után, melyben a meghódítást, a szerelem kibontakozását, a kommunikáció megkezdődését ábrázolja a film, a másodikban már házastársi problémák, a házastársi élet kommunikációja, akarat érvényesülése kerülnek előtérbe. Fiona többször is, miután megmondja a magáét, kivonul a vitatérből, berekeszti a veszekedést, Shrek meg üvöltözni kezd, ha nem is Fionán, de máson levezeti az agresszióját. Fiona és Shrek teljesen különböző társadalmi rétegbe tartozik. Fiona az abszolút elit, a mindenki által ismert és szeretett mesehős, Shrek meg talán  nem tartozik se a „jók” se a „gonoszak” társadalmába, hiszen nem mondható rá egyik sem egyértelműen – csak a saját érdekét nézi, azokkal, aki vele kedves, azzal ő is az, de nem tesz senkivel sem jót, sőt, néha rosszat tesz, például ellopja egy ember ruháját. A film megoldásaképp Shrek is felemelkedik az elit mesehősök sorába.

A negyedik filmben az egyik legfontosabb és legfilozofikusabb meseprobléma jelenik meg. Mi történik a mesék vége után, hiszen a Shrek-mese problémái a három eddigi film alatt teljesen megoldódtak. A negyedik film alaphelyzete ez: boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Shrek, az immáron népszerű mesehős visszavágyik a kezdetekhez, hogy újra minden olyan legyen, mint az első film előtti időkben. A szerelmi életben újabb problémát vet fel a film: a visszavágyódás a kezdetekhez, a szabadsághoz, az „újrameghódítás” élményének keresése: az első csók újra elcuppanása. Shrek saját döntése következtében kikerül a mesevilágból, és kiderül, hogy ezért a nagyrészt rá épülő meseuniverzum sivár és üres lesz. Bár erőszakosan megélhető még egy utolsó kaland, de a film végére ott marad a melankolikus hangulat: ez a mese véget ért.

Dohy Balázs (10. A)