Walldürn

Walldürni csereprogram

Március 10-én, vasárnap reggel indultunk el Németországba, Walldürnbe. A vonatút izgalmasan telt, főleg, hogy voltak kisebb fennakadások (tudomásunk szerint kigyulladt a vonatunk). Amint megérkeztünk Würzburgba, találkoztunk azokkal a diákokkal és tanárokkal, akik a vendéglátóink voltak. Közösen utaztunk külön busszal Walldürnbe.

Ott megismertük a vendéglátó családunk többi tagját, és az este hátralevő részét beszélgetéssel, pihenéssel töltöttük.

Hétfőn reggel együtt indultunk a helyi iskolába, ahol közös reggelin vettünk részt. Közben köszöntöttek minket és elmondták az aznapi programot. A reggelit követően kaptunk egy feladatlapot Walldürnről, csapatokba osztottak minket és elindultunk a német diákokkal a várost felfedezni.

A hideg ellenére szívesen töltöttük ki a feladatlapot. Miután visszaértünk az iskolába, egy vetélkedő következett. Jókat nevettünk egymáson és persze magunkon is.

Kedden Heidelberget néztük meg, ahol a szabadidőt követően a várat mutatták meg nekünk. Nagyon érdekes dolgokat tudtunk meg, de az idő ezen a napon sem volt a barátunk. Az idegenvezetést követően ismét kaptunk egy kis szabadidőt, amit sétálással, vásárlással, egymás megismerésével töltöttünk, kis kávézókban, éttermekben.

Szerdán Stuttgartba mentünk a Wilhelma Állatkertbe, ahol ismét csapatokban oldottunk meg egy kérdőívet az állatkertről. A feladatok és az állatkert is vicces és érdekes volt.

Csütörtökön ellátogattunk Sinsheimbe a Technikmuseum-ba. Nagyon érdekes járműveket láttunk, amiket ki is lehetett próbálni. Az érdekfeszítő feladatsor itt sem maradhatott el.

Utolsó közös napunkon először egy római múzeumba látogattunk el, majd egy cseppkőbarlangban vezettek körbe minket.

A hétvégét a vendéglátó családokkal töltöttük, megismerhettük a tágabb családi kört, sokat beszélgettünk a már átélt programokról és a megismert személyekről. Bemutattuk egymásnak országaink nevezetességeit, kultúráját.

Március 18-án, hétfőn indultunk haza, Budapestre. Itt sem ment minden zökkenőmentesen, mert a német vasutasok sztrájkoltak, ezért kb. 1 órát várakoztunk a pályaudvaron és ugyanennyit Linzben is átszálláskor.

Ez az utazás szerintem mindannyiunk számára egy fergeteges és felejthetetlen kaland volt.

Köszönjük Csukonyi Klára és Borz Judit tanárnőknek, hogy a kalandozásainkat végigkísérték.

Danó Kata 8. A,

Csoportkép Heidelbergben J