Wertheri cserediákság

2013.03.19 21:58
Wertheri cserediákság
Nagy izgalommal és sok előkészülettel szálltam fel vasárnap este 10-kor a buszra a többi 28 diáktársam közé. Két kísérő tanárral, Balogh Zoltán tanár úrral és Pelyach tanárnővel vágtunk neki a hosszú és fárasztó, 15-16 órás útnak. Hétfőn délután 3-kor érkeztünk a Wertheri Evangélikus Gimnázium elé. Itt kisebb csoportokban körbevezettek minket az épületben. Megnézhettük, milyen különbségek vannak egy német és egy magyar iskola között. Ezek után megérkeztek a vendéglátóink, akik hazavittek minket, és kezdődhetett az ismerkedés. Másnapunk is az iskolában kezdődött. Mindenki a diáktársával jött, és vele együtt vett részt a tanítási órákon. Én latin, politika, rajz és testnevelés órákat látogattam meg. Mindegyik nagyon érdekes volt, bár nem tudom, hogy ők hogyan bírnak 90 percen keresztül egy helyben ülni, mivel náluk egy óra eddig tart. Délután mindenkinek érdekes programokat szerveztek, mi biciklizni voltunk a környéken.
Szerdán Münsterbe utaztunk, ahol megnéztük a gyönyörű dómot, meghallgattuk a harangjátékot, végigmentünk a piacon. Itt többek között nagyon szép holland tulipánokat és más virágokat árultak. Jutott idő a város önálló felfedezésére is. Indulás előtt még meglátogattuk azt a helyet, ahol 1648-ban megkötötték a Westfáliai békét.
Csütörtökön először a borgholzhauseni mézeskalácsgyárat látogattunk meg. Betekinthettünk a gyártás fázisaiba és megkóstolhattuk az eredményét is. A gyár mintaboltjában sokféle finomságot vásároltunk. Ezt követően Herfordba buszoztunk, ahol egy kis városnézés után a helyi sörgyárban folytattuk tanulmányi utunkat. Megismerkedtünk a sörgyártás izgalmas titkaival, sőt a gyárlátogatás végén meg is kóstolhattuk a helyben főzött söröket egy pár virsli kíséretében. Megízlelhettük, hogy milyen a barna, fekete vagy akár a kólás sör. Este jó néhányan a német társakkal együtt beültünk Werther egyik hangulatos éttermébe, és jót beszélgettünk egymással.
 
Wewelsburgba, a volt SS főhadiszállásra látogatunk el pénteken. A második világháborúból megmaradt iratokat és tárgyakat láttunk a kiállításon. Ezen a napon a wertheri gimnázium egyik tanára is velünk jött. Ő mutatta be számunkra Padeborn városát és a gyönyörű templomát, majd szabad programként önállóan fedeztük fel a város hangulatos utcáit. Hazaérve a friss városi újsággal fogadtak, amelyben már olvashatunk saját megérkezésükről és láthattuk a rólunk készült csoportképet is. Este néhányan összegyűltünk az egyik vendéglátónál, és közösen pizzát sütöttünk, és közben megint jól éreztük magunkat.
A szombati nap programját a vendéglátó családok szervezték mindegyikünknek. Mi a közeli nagyvárosba, Bielefeldbe utaztunk több magyarral és némettel együtt. Ezen az utolsó estén egy Wertherben lévő kis spanyol étterembe ültünk be. Jót szórakoztunk, beszélgettünk és sokat nevettünk.
Vasárnap két magyar és német diákkal megnéztük a közeli Ravensburgot, a várat és környékét, sütiztünk, majd haza kellett mennünk, összepakolni. Mindenki elbúcsúzott, várva a viszontlátást. Este 8-kor indultunk és hétfőn 12 körül érkeztünk meg Budakeszire az iskola elé. Mindenki nagyon várta már, hogy otthon legyen.
Összességében nagyon szép németországi hetet tudhatunk magunk mögött, nagyon köszönjük ezt a lehetőséget tanárainknak és az iskolának. Örülünk, hogy megismerkedtünk egy kicsit német diákokkal, kultúrájukkal és szép városaikkal.
 
Jelli Klára (10. B)
 
Werther
A német diákok bemutatkozóleveleiből választhattuk ki a nekünk szimpatikusat. Ezután pár nappal, vasárnap este indultunk busszal Németországba. Mikor megérkeztünk, mindenkit hazavitt a vendéglátója. Kedden körbevezettek minket az iskolájukban, majd beülhettünk a tanítási óráikra. Az osztályok nem közös órarend szerint, hanem a tanulók egyedi órabeosztással látogatták a tanórákat.
Szerdán Münsterbe mentünk, ahol idegenvezetővel jártuk be a várost. Szabadidőt is kaptunk, majd a városházában megtekintettük a termet, ahol a vesztfáliai béke aláírásra került. Késő délután értünk vissza Wertherbe.
Másnap egy mézeskalácsüzemet látogattunk meg, ahol egy dolgozó ismertette a munka folyamatát. Ezek után Herfordba buszoztunk, ahol volt egy kis szabadidőnk, majd a sörgyárban vezettek körbe minket. A teljesen automatizált gyártást csak néhány ember felügyelte. A végén meg is kóstolhattuk, természetesen az alkoholmenteset.
Pénteken Wewelsburgba utaztunk, ahol egy kiállítást tekintettünk meg a nácizmus szörnyűségeiről. Padernborban egy történelemtanár mutatta be az újraépített székesegyházat. A hétvégét mindenki a fogadócsaláddal tölthette. Vasárnap este búcsút vettünk a németektől, és útnak indultunk Magyarországra. Áprilisban viszonozhatjuk vendégszeretetüket.
Nagy Ádám (10. A)